Onkofertilitás

Az utóbbi évtizedekben a rákos megbetegedések terápiája szerte a világban hatalmas fejlődésen ment keresztül; a korai diagnózis, a fejlett sebészeti technikák, a sugár-és kemoterápia korszerűsítése, valamint az utógondozásra fektetett nagyobb hangsúly következtében a rosszindulatú daganatokat túlélők száma nagymértékben megnőtt. Míg négy évtizeddel ezelőtt pl. a 15 év alatti gyermekek rákos megbetegedései – vagy azoknak kezelése - szinte minden esetben halálhoz vezettek, ma már a gyermekkori daganatok átlagos 5 éves túlélési ideje fejlett országokban eléri a 70-75%-ot is. A még mindig igen magas halálozásért elsősorban a kiújuló primer daganat tehető felelőssé, de néha másodlagos daganatok kialakulásával, vagy a kemo- és sugárterápia káros, életminőséget rontó hatásaival is számolni lehet.

Az „American Cancer Society" 2012-es statisztikája alapján (1) az Amerikai Egyesült Államokban leggyakrabban előforduló tumor a prosztatarák, évi kb. 240 000 diagnosztizált új esettel. Ezt szorosan követi az emlőrák, mely nők esetében a leggyakoribb daganattípus, majd mindkét nemnél második helyen a tüdőrák szerepel. Az emlőrák kiemelt jelentőséggel bír, mivel nagy számban érint termékeny korú, fiatal nőket is. A 2012-ben a várható új esetek száma 226 870-re tehető, ezáltal a nőkben kialakuló rosszindulatú daganatok 29%-át képezi (a második helyen szereplő tüdőrák a rákos megbetegedések 14%-áért felelős nőkben). Ugyanebben az évben 63 300 in situ emlőrák diagnosztizálása is várható. Az emlőrákos halálozások várható száma 2012-ben 39 920, ami nők esetében a második leggyakoribb rákos megbetegedés okán történő halálozást jelenti a tüdőrákot követően az USA-ban. Lényeges azonban, hogy az emlőrákos halálozások száma 1990-től folyamatosan, minden évben csökken, és ez a csökkenés kifejezettebb a fiatalabb emlőrákos korosztályban. Az átlagos öt éves túlélés 90%-os, de stádiumtól függően 99% és 23% között ingadozhat. A tíz éves túlélés 82%, míg a tizenöt éves 77%. A kolorektális rákos megbetegedéseket (9%) a méh rosszindulatú elváltozásai követik gyakoriságban (6%), a petefészek, vese és hasnyálmirigy tumorok pedig 3-3%-át teszik ki a rákos elváltozásoknak nőkben. A negyven év alatti korosztályban női páciensek esetén az emlőrák, melanóma, méhnyak rosszindulatú megbetegedései, a non-Hodgkin limfóma és a leukémiák a leggyakoribbak.

Magyarország női lakosságának leggyakoribb daganata az emlőrák, évente kb. 5600 újonnan felfedezett esettel a nők daganatos halálozásának 16-18%-áért felelős. A szűrővizsgálatok elterjedésével a daganat korai stádiumban való diagnosztizálása egyre gyakoribb, ezáltal a túlélési esélyek nagymértékben nőttek, és az onkológiai kezelés után a betegek igen nagy százaléka meggyógyul.

A rosszindulatú betegség szimpla terápiáján kívül egyre nagyobb nyomatékot helyeznek a malignus daganatból felépülők életminőségére is, mellyel kapcsolatban az a cél, hogy az minél jobban megközelítse egészséges társaikét. A feladat azonban nem könnyű, mivel a sugárterápia, ill. a kemoterápiás szerek – amellett, hogy ugyan hatékonyak a rákos betegségek kezelésében – gyakran toxikusak. Egyik legjellemzőbb életminőség rontó hatásuk a nemi szervekre kifejtett toxicitáson alapul; a petefészkek petesejt állományának csökkenését, azok hormontermelő képességének romlását okozhatják, ezáltal menstruációs ciklusok hiányához és korai petefészek kimerüléshez, meddőséghez vezethetnek.

Egy néhány évvel ezelőtt megjelent amerikai tanulmány (2) az onkológusok tudását és gyakorlati módszereit térképezte fel a termékenység megőrzéssel kapcsolatban, női rákos megbetegedésben szenvedő pácienseknél. Az Amerikai Egyesült Államok 25 vezető onkológiai centrumában tevékenykedő 1701 onkológust kérdeztek meg arról, hogy betegeiket tájékoztatják-e az onkológiai kezelés termékenységre várható esetleges káros mellékhatásairól, és a pácienseiket megfelelő mesterséges megtermékenyítésben jártas szakemberhez irányítják-e. A megdöbbentő eredmény azt mutatta, hogy az onkológusoknak csak nagyon kis százaléka válaszolt, ami valószínűleg arra utal, hogy a többség nem foglalkozik a kérdéssel. A választ adó onkológusok többsége tudatában van a problémának, de számos okra hivatkozva gyakran nem küldik megfelelő szakemberhez a páciensüket, és ritkán ismertetik a terápia veszélyét a termékenységre. A felmérés tehát azt jelzi, hogy az onkológusok nagy része - még egy olyan országban is, ahol a termékenység megőrzés relatíve nagy múltra tekint vissza – nem kezeli megfelelően a problémát; vagy egyáltalán nem beszélnek a termékenység megőrzés lehetőségéről, vagy ha igen, akkor is az optimálisnál jóval kevésbé, sokszor egyébként arra hivatkozva, hogy nem megfelelőek a termékenység megőrzésére rendelkezésre álló módszerek.

Az utóbbi évek során számos kísérlet történt megfelelő módszerek kidolgozására, melyek alkalmasak lehetnek a kemoterápia és sugárkezelés petefészekre kifejtett káros hatásainak megelőzésére, valamint a petefészek funkciók, így a fiatal, rákos megbetegedésben szenvedő nők termékenységének megőrzésére is. A kidolgozott módszerek magukban foglalják a gonadotróp-releasing hormon analógokkal (GnRHa) való kezelést, mely a petefészek endogén GnRH hormon termelésének elnyomásával védi a szervet. Ide tartozik továbbá a petesejtek lefagyasztását és fagyasztva tárolását célzó eljárás, a petefészkek transzpozícióját kismedencei sugárterápiát megelőzően, férj vagy donor sperma segítségével történő in vitro fertilizáció (IVF) majd embrió fagyasztás és fagyasztva tárolás, valamint a petefészek szövet (akár a kéregállomány egy darabja, vagy egész petefészek) fagyasztva tárolása, majd későbbi időpontban való visszahelyezése a különböző lokalizációkba.


ivarsejtbankbanner