HYSTEROSCOPIA (HSC) 
HISZTEROSZKÓPIA (MÉHTÜKRÖZÉS) MENETE:
Olyan, minimálisan invazív endoszkópos eljárás, amely a méh üregét teszi láthatóvá, és
lehetőséget biztosít az észlelt elváltozások eltávolítására, szövettani mintavételre.
Diagnosztikus hiszteroszkópia során lehetséges a méhűr megtekintése, az operatív
hiszteroszkópia során pedig az ismert kóros képleteket lehet eltávolítani.
Diagnosztikus beavatkozás javasolt kóros méhvérzés, meddőség, habituális vetélés bizonyos
eseteiben. Operatív beavatkozás pedig a mióma, a méhűri polip eltávolítására alkalmas, de
méhűri összenövések, septumok (sövények) megoldására, méhnyálkahártya eltávolítására is
kiváló.
A műtét előtti teendők és kivizsgálás egyezik a laparosscopia előtt alkalmazottakkal. Fontos
különbség lehet a diagnosztikus hiszteroszkópia esetében, hogy nem feltétlenül szükséges
általános érzéstelenítés, hanem rövid vénás narkózisban, esetleg helyi érzéstelenítésben is
elvégezhető. Az operatív beavatkozásoknál a laparoszkópiához hasonlóan történik az
érzéstelenítés is.
A hiszteroszkópia is speciális endoszkópos jártasságot és műszerparkot igényel. Itt is
szükséges az endoszkóphoz csatlakoztatható fényforrás és videokamera, monitor. Az esetek
túlnyomó részében a méh üregének kitágításához azt folyadékkal kell feltölteni, ehhez
speciális folyadék és speciális műszer is szükséges, ami a folyadékot áramoltatja, az elfolyt
folyadékot visszapótolja. Az operatív hiszteroszkópoknak munkacsatornájuk is van, amelyen
keresztül sebészi manipulációra alkalmas eszközök vezethetők a méhűrbe, illetve
coaguálásra is alkalmas eszközök használhatók. Ilyen típusú készülék a pl. a rezektoszkóp.
Amikor a beteg a műtőasztalon fekszik, és elaltatták, az operatőr fertőtlenítést követően a
méhnyakat feltágítja, és a hiszteroszkópot ezen keresztül lassan bevezeti, hogy közben az
áramló folyadék a méhűrt kitágítsa. Ekkor lehetővé válik a méhűr megtekintése, a
petevezetők szájadékának beazonosítása, és az esetleges kóros elváltozások is látótérbe
kerülhetnek. Ha operatív beavatkozás is tervben volt, akkor a méhnyakat kicsit tovább kell
tágítani, és a diagnosztikus eszközt a rezektoszkópra lehet cserélni. A műtét végeztével az
eszközöket eltávolítjuk.
A műtét után bizonyos, főleg diagnosztikus, beavatkozások esetén aznap távozhat a páciens,
operatív beavatkozások után egyéjszakás megfigyelés indokolt, lehetőleg másnap reggelig.
Hiszteroszkópia lehetséges gyakoribb szövődményei: itt is előfordulhatnak altatásból adódó
általános műtéti szövődmények, de a speciális technikáknak vannak speciális kockázataik is
(szerencsére ritkán fordul elő szövődmény): nyakcsatorna sérülése tágítás során,
méhfalsérülés, vérzés. A méhfalsérülés abban az esetben kifejezetten súlyos, ha egyúttal
hasűri szervek sérülése is felmerül (bél, húgyhólyag). Posztoperatív szövődményként ritkán
kismedencei gyulladás fordul elő. Speciálisan az operatív hiszteroszkópiára jellemző veszély,
hogy a méhűr műtét alatti tágan tartására alkalmazott folyadék a keringésbe kerül, és
keringési zavart, ioneltérést, neurológiai tüneteket okozhat. Ezért mindig figyelni kell a bevitt
és a kifolyt folyadék különbségét. Ha a különbség a 10 000 ml-t meghaladja, vagy a
beavatkozás hossza az egy órát átlépi, a műtétet abba kell hagyni akkor is, ha egy ülésben
nem lehetett addig elvégezni.
Általánosságban elmondható, hogy a hiszteroszkópia biztonsággal alkalmazható eljárás, ami
után a regeneráció kifejezetten gyors, kifejezett posztoperatív fájdalomra, tünetekre nem
kell számítani.