STIMULÁCIÓ

• Fogamzásgátló szedése alatt kontroll UH- és nőgyógyászati vizsgálat
• Gyógyszerfelírás
• Előjegyzés az első follikulometriára

FOLLIKULOMETRIA

• Tüszőmérés, dokumentáció
• Ösztradiolvizsgálat (Ciklus 3. napja (D3), Ciklus 8. napja (D8), Ciklus 10-12. napja (D 10-12))
• hCG adása, punkció időpontjának megállapítása

VAGINÁLIS UH-VEZÉRELT TÜSZŐPUNKCIÓ (PUNKCIÓ = OPU)

Intravénás narkózisban, a szakmai előírásoknak megfelelően, hüvelyi úton, UH-vezérelten leszívjuk a tüszőfolyadékot, melyet a Versys Clinics – Labordiagnosztikai Központ laboratóriumának adunk át a további beavatkozások elvégzésére. A tüszőpunkció átlagos ideje 10-20 perc. A műtéti beavatkozást követően posztoperatív őrzés szabályainak megfelelően megfigyeljük pácienseinket. Szükség esetén, esetleges szövődmények előfordulásakor, kapcsolatba lépünk a háttérintézményeinkkel, ahová a megfelelő konzultációt követően páciensünket orvosi kísérettel átszállítjuk további megfigyelés céljából.

EMBRIÓTRANSZFER (ET)

A megfelelő embriológiai beavatkozásokat követően (ICSI, AHA, blasztociszta-tenyésztés stb.), a páciensekkel való konzultációt követően sor kerülhet az embriók felhelyezésére (ET). A felhelyezés átlagos ideje a punkciót követő 5. nap. A megfelelő számú (javasolt 1, 2, de max. 3) és minőségű embriók kiválasztását követően műtői körülmények között, UH-ellenőrzés mellett, próbakatéterezést követően sor kerül az embriók méhbe történő felhelyezésére. A megfelelő minőségű, de felhelyezésre nem kerülő embriókat, a páciens rendelkezéséig (transzfer, adományozás, megsemmisítés), fagyasztásos eljárással tároljuk. A megfelelő fotódokumentációt a páciensnek átadjuk. Pácienseinknek a beavatkozást követően intézetünkben 3-4 óra pihenést biztosítunk. Ezt követően megfelelő gyógyszeres támogatással látjuk el őket.

FAGYASZTÁS

Amennyiben valamilyen oknál fogva az embrió felhelyezése nem megoldható (az egyszerre felhelyezhető embriók számát meghaladja az embriók száma, esetleg leállítjuk vagy megszakítjuk az IVF folyamatát), a megfelelő minőségű embriókat a páciensek rendelkezéséig lefagyasztjuk. Az embriók maximum tíz évig tárolhatók fagyasztva, ennek díját évente kell fizetni.

NYOMON KÖVETÉS

Pácienseink folyamatosan elérhetnek minket esetleges szövődmények esetében (OHSS, infekció stb.), de akkor is, ha általános kérdésük van. A transzfert követően kezelőorvosaink részletes tájékoztatást biztosítanak, amely kezelési és életmódbeli javaslatokat is tartalmaz.

A beültetést követő 14. napon visszarendeljük pácienseinket bHCG-ellenőrzésre. Ezt követően 10-14 nap múlva elvégezzük az első vaginális UH-vizsgálatot.

FOLLICULOMETRIA ULTRAHANGVIZSGÁLATTAL EGYBEN 

Célja a női kismedence hasi vagy hüvelyi ultrahangvizsgálata során, az alapvizsgálatot követően, a női nemi ciklus 9-10. napjától az érőben levő tüszők (folliculusok) növekedésének és a méhnyálkahártya (endometrium) változásainak nyomon követése.

A vizsgálatokat a 9-10. naptól a ciklus közepéig, 2 naponként ismételjük.

ASSZISZTÁLT REPRODUKCIÓS TECHNIKÁK 

A VERSYS CLININCS – LABORDIAGNOSZTIKAI KÖZPONTJÁBAN AZ ALÁBBI TEVÉKENYSÉGEKET VÉGEZZÜK:

• Petesejtkeresés
• Spermiumok vizsgálata és feldolgozása (AIH, AID)
• Petesejtek megtermékenyítése (IVF, ICSI, PICSI)
• Embriók tenyésztése
• Asszisztált hatching (AHA)
• Embriótranszfer
• Fagyasztások (petesejt, preembrió, spermium)

INTRAUTERIN INSZEMINÁCIÓ (AIH, AID) 

Inszeminációnak nevezzük azt az eljárást, melynek során egy vékony katéter segítségével, az ovuláció időpontja körül, az előkezelt spermiumokat közvetlenül a méhüregbe juttatjuk. Akkor alkalmazzuk, ha a pár férfi tagjának alacsonyabb a spermiumszáma, vagy nem megfelelő a spermiumok mozgékonysága, vagy pedig a spermiumok és a nyakcsatorna nyákja között összeférhetetlenség van. Ezen esetekben az inszemináció megnöveli a terhesség létrejöttének esélyét, mert a spermiumok a nyakcsatornát mintegy „átugorva” jutnak a méhüregbe, és ezáltal nagyobb eséllyel képesek eljutni a petesejthez.

A kezelés előtt 2-3 napig tartózkodni kell a házasélettől. Szabálytalan női ciklusok esetén előfordulhat, hogy ovulációindukciós kezelés előzi meg az inszeminációt, a megfelelő tüszőérés és ovuláció biztosítására. Az ondó a felhelyezés előtt előkezelésen esik át, ilyenkor eltávolítjuk az ondófolyadékot, és elkülönülnek a spermiumok. A spermiumokat egy vékony katéteren keresztül a méh nyakcsatornáján átvezetve közvetlenül a méhüregbe juttatjuk. Az eljárás csupán enyhe diszkomfortérzést okoz, közvetlenül a spermiumok felhelyezése után csak pár óra ágynyugalmat kíván, ezt intézetünkben biztosítjuk pácienseinknek.

KOCKÁZATOK, SZÖVŐDMÉNYEK 

A PETEFÉSZEK-HIPERSTIMULÁCIÓS SZINDRÓMA (OHSS)

Minden IVF-kezelésben, ovulációindukcióban, illetve petefészek-stimulációban részt vevő nőnek tudnia kell, hogy az említett gyógyszeres kezeléseknek vannak kockázataik. Az egyik legfontosabb ezek közül az ún. OHSS (ovarian hyperstiumlation syndrome, petefészek-hiperstimulációs szindróma). A stimuláció néha a petefészkek túlzott aktivációját eredményezi, ilyenkor beszélünk OHSS-ről, melynek enyhe, közepes mértékű és súlyos formáját különböztetjük meg.

AZ OHSS ELŐFORDULÁSI GYAKORISÁGA

Annak ellenére, hogy a kezelés mindig szigorú, és többszöri ellenőrzés mellett történik, a nők kb. 3-5%-ánál kialakulhat az OHSS.

A tünetek először általában a hCG-injekció beadását követő 3-5. napon jelentkeznek, további hCG-injekciók pedig csak fokozzák őket. Néha a tünetek „késlekednek”, és csak az embrióbeültetést követő kb. 7. napon jelennek meg.

ENYHE OHSS

Az OHSS-sel diagnosztizált nők többsége a szindróma legenyhébb formájában érintett. Ennek előfordulása viszonylag gyakori a stimulációt követően. A páciens alhasi panaszokról számol be, gyakran érzi hasát puffadtnak, émelyeg, és fel is szedhet néhány kilót. Egy-két héten belül a panaszok maguktól elmúlnak.

A nők egy kisebb hányadánál az alhasi panaszok kellemetlenebbek lehetnek. Az enyhe OHSS-ben érintett nők kb. egyötöde csak 2-4 hét alatt nyeri vissza megszokott jó közérzetét. Ha közben a nő sikeresen teherbe esik, a gyógyulás még tovább várat magára, akár 10 hétig is eltarthat. Ugyanakkor a gyermek miatt nem kell aggódni, minden bizonnyal sima, komplikációmentes terhesség következik.

SÚLYOS OHSS

Nagyon ritkán, a stimulációban részesülő nők 1-2%-ánál, a tünetek súlyosbodhatnak, és kórházi kezelésre van szükség. Az émelygés fokozódik, a páciens hányhat, erős alhasi fájdalmat és hasmenést, esetleg kiszáradást tapasztal. A has- és mellüregben folyadék gyülemlik fel, ezért a has megduzzad, és nehézlégzés léphet fel. A vizelet mennyisége csökken. A fenti állapot folyamatos orvosi felügyeletet igényel, ezért kell kórházba vonulni. 4-6 hét alatt a tünetek elmúlnak, és a páciens teljesen felépül.

AZ OHSS KEZELÉSE

A legtöbb, enyhe hiperstimulációval szembesülő nő esetében elegendő, ha napi 2-3 liter folyadékot, lehetőleg elektrolitos oldatot megiszik, a fájdalmakra pedig enyhe fájdalomcsillapítókat vesz be. A tünetek legtöbbször hamar elmúlnak.

A súlyos OHSS esetében szükség van a kórházi ápolásra. Ilyenkor stabilizálják folyadék- és elektrolit-háztartását, csökkentik a fájdalmat, véralvadásgátlókat adnak, hogy csökkentsék a vérrögképződés esélyét, és nagyon súlyos esetben az időközben megfogant terhesség megszüntetése mellett döntenek. A legsúlyosabb esetekben véralvadási zavarok, a vesék és a máj károsodása, illetve a petevezető megcsavarodása léphet fel.

A NŐK RIZIKÓCSOPORTJA

• policisztás petefészek szindrómában (PCOS) szenvedők
• fiatalabb (35 év alatti) nők
• azok a nők, akiknél a stimuláció közben magas ösztrogénszintet regisztráltak, számos tüszőjük fejlődött, és sok petesejtet sikerült leszívni
• GnRH-agonistákkal stimulált nők
• azok, akiknél a luteális fázis támogatására hCG-injekciót (Ovidrel, Pregnyl) írtak fel
• vékony testalkatú nők
• akiknél korábbi IVF-kezelések során már előfordult OHSS

MEGELŐZÉSI STRATÉGIÁK

Ha Önnél fennáll az OHSS veszélye, a stimuláció idejére a következőket javasoljuk annak érdekében, hogy elkerülhessék vagy enyhíthessék az OHSS tüneteit:

• Coasting: a petesejtleszívás tervezett napja előtt néhány nappal hagyja abba az injekciók beadását. Ezáltal csökken az ösztradiol szintje a vérben, és a petesejtleszívás idejére már elfogadható értékre esik vissza.
• Megtörténhet a petesejtleszívás a szokásos módon, majd a fejlődésnek induló embriókat (vagy még a petesejteket) lefagyasztják. Erre azért van szükség, mert a további injekciók vagy az embrióbeültetés után az embrió(k) sikeres megtapadása és a terhesség kialakulása tovább ronthatja az OHSS-t. Tehát időt hagynak a petefészkeknek, hogy lecsillapodjanak, és helyreálljon a normális állapot, ezt követően pedig a páciens visszatérhet, és felengedik, majd beültetik a korábban lefagyasztott embriót/embriókat. A fagyasztott ciklusban nincs szükség a petefészkek újbóli stimulálására.
• Leállítják a kezelési a ciklust.

Fontos, hogy soha ne határozzon a fenti lépésekről egyedül, a döntést bízza orvosára, aki az Ön állapotának és kórtörténetének legmegfelelőbb megoldást fogja javasolni.

ONKOFERTILITÁS 

Az utóbbi évtizedekben a rákos megbetegedések terápiája szerte a világban hatalmas fejlődésen ment keresztül; a korai diagnózis, a fejlett sebészeti technikák, a sugár- és kemoterápia korszerűsítése, valamint az utógondozásra fektetett nagyobb hangsúly következtében a rosszindulatú daganatokat túlélők száma jelentősen nőtt.
Magyarország női lakosságának leggyakoribb daganata az emlőrák, évente kb. 5600 újonnan felfedezett esettel a nők daganatos halálozásának 16-18%-áért felelős. A szűrővizsgálatok elterjedésével a daganatot egyre gyakrabban diagnosztizálják már korai stádiumban, ezáltal a túlélési esélyek nagymértékben nőttek, és az onkológiai kezelés után a betegek igen nagy százaléka meggyógyul.

A rosszindulatú betegség szimpla terápiáján kívül egyre nagyobb nyomatékot helyeznek felépülők életminőségére is, mellyel kapcsolatban az a cél, hogy az minél jobban megközelítse egészséges társaikét. A feladat megoldása azonban nem könnyű, mivel a sugárterápia, illetve a kemoterápiás szerek – amellett, hogy hatékonyak a rákos betegségek kezelésében – gyakran toxikusak. Egyik legjellemzőbb életminőségrontó hatásuk a nemi szervekre kifejtett toxicitáson alapul; a petefészkek petesejtállományának csökkenését, azok hormontermelő képességének romlását okozhatják, ezáltal menstruációs ciklusok hiányához és korai petefészek-kimerüléshez, meddőséghez vezethetnek.

Az utóbbi évek során számos kísérlet történt megfelelő módszerek kidolgozására, melyek alkalmasak lehetnek a kemoterápia és a sugárkezelés petefészekre kifejtett káros hatásainak megelőzésére, valamint a petefészek-funkciók, így a fiatal, rákos megbetegedésben szenvedő nők termékenységének megőrzésére is.

Ilyen módszerek például:

• a petefészek védelme a hormontermelés szabályozásával (GnRHa);
• a petesejtek lefagyasztása és fagyasztva tárolása;
• a petefészkek transzpozíciója (áthelyezése) a kismedencei sugárterápiát megelőzően;
• a férj spermájának vagy donorspermának a segítségével lombikban történő megtermékenyítés (in vitro fertilizáció, röviden IVF), majd az embrió fagyasztása és fagyasztva tárolása;
• a petefészek szövetének (akár a kéregállomány egy darabjának vagy az egész petefészeknak) fagyasztva tárolása, majd egy későbbi időpontban való visszahelyezése.

FERTILITÁS PREZERVÁCIÓS TECHNIKÁK 

Napjainkban számos megoldás létezik a női rákos megbetegedésben szenvedő páciensek számára termékenységük megőrzése és a petefészkek hormontermelő funkciójának védelme érdekében. Ezen technikák magukban foglalják egyrészt a petefészkek védelmét a toxikus hatásoktól, másrészt olyan asszisztált reprodukciós módszereket vagy a petefészekszövet-fagyasztási programot (petefészekszövet fagyasztva tárolását, vagy más szóval cryoprezervációját), melyek képesek lehetnek a rákos megbetegedésből felgyógyult páciensek termékenységének visszaállítására. A legmegfelelőbb termékenységmegőrzési stratégia kiválasztása az adott páciensnél számos paraméter függvénye, így például az életkor, a gonadotoxikus terápia jellege, ideje, az adott technika veszélyei és a páciens családi állapota is befolyásolhatja a módszerválasztást. A pácienssel folytatott személyes konzultációt követően kell felelős, szakmailag megalapozott döntést hozni a legmegfelelőbb fertilitás prezervációs módszer kiválasztására, természetesen annak a tudásnak a birtokában, mely az egyes technikák hatékonyságával, veszélyeivel, hátrányaival és előnyeivel egyaránt tisztában van. Az első és legfontosabb ilyen aspektus, hogy az adott módszer a pácienst semmilyen szempontból ne veszélyeztesse, és a rákos megbetegedésben szenvedő illető prognózisát ne rontsa a terápia esetleges késleltetésével.

HORMONKEZELÉS

A petefészek petesejtállományának megőrzésére sokszor a kemoterápiás kezeléssel párhuzamosan GnRH analógok adását javasolják. Ezen gyógyszerek hatásmechanizmusának biológiai alapja máig ismeretlen, és hatékonyságáról is élénk vita folyik a szakirodalomban – sorra látnak napvilágot különböző tanulmányok, melyek a GnRH analógok hatásosságát vagy éppen hatástalanságát „bizonyítják”. Feltételezések szerint a GnRH analógok által okozott hipogonadotróp, alacsony FSH- és LH-szinttel kísért ösztrogénhiányos állapot a petefészkek és a méh csökkent vérellátásához vezethet, ezáltal csökkenthet ezen szervek kitettsége a kemoterápiás szerekkel szemben, valamint tüszők megérésének esélyét is csökkentik. A GnRH analógok által előidézett hormonális állapot hasonlíthat a pubertás előtt álló lányok szervezetének hormonális státuszához, ami magyarázatot jelenthet arra is, hogy fiatalabb korban miért olyan ellenállóak a petefészkek a kemoterápiás szerekkel szemben. Meistrich és Shetty állítása szerint a GnRH analógok petesejtvédő hatása változó és bizonytalan. Állításuk szerint a kemoterápiával párhuzamosan adott GnRH analógok védő hatása a petefészek tüszőállományára retrospektív tanulmányokon alapul. Azóta azonban több prospektív, randomizált kísérletben is kimutatták a szerek védő hatását, pléldául 80 emlőrákos beteg esetében, akik 40 évnél fiatalabbak voltak. A betegeket két részre osztották, az egyik csoport kapott a kemoterápiával párhuzamosan GnRH analógokat, a másik csoport a kemoterápián kívül nem kapott egyéb gyógyszert. Az előbbi csoport esetében a kezelés után 89%-nak visszatértek a menstruációs ciklusai, 69%-nál pedig spontán ovulációs ciklusok is visszatértek, szemben a csak kemoterápiával kezeét csoport 33,3%-os és 25,6%-os arányával. Egy még frissebb tanulmány (ZORO tanulmány) szerint azonban, mely 60 emlőrákos beteg bevonásával készült, nem sikerült kimutatni a GnRH analógok védő hatását a kemoterápiával szemben – a premenopauzában lévő pácienseknél a kemoterápia után fél éven belüli amenorrhea bekövetkeztének valószínűsége ugyanakkora volt GnRH kezeléssel, mint annak hiányában. Egy Hodgkin-lymphomában szenvedő betegek bevonásával készülő vizsgálatot pedig a befejezése előtt félbeszakítottak, mivel a GnRH analógok hatástalannak bizonyultak.

A petefészkek körülbelül három hónapos korig aktívak az intenzív gonadotropintermelés miatt, de körülbelül hat hónapos kortól a serdülőkor eléréséig, amikor a gonadotropin szekréció minimálisra csökken, a petefészkek nyugvó fázisba kerülnek. Ebben a fázisban a GnRH analógok adása teljesen felesleges, mivel a gonadotropin szekréció amúgy is nagyon alacsony szinten van, de a serdülőkor elérésétől kezdve ugyanaz a hatás várható a szerektől, mint felnőttek esetében. Egyetlen tanulmány vizsgálta serdülő lányokban (15–20 éves kor között) a GnRH analógok adását kemoterápiás szerekkel párhuzamosan, kilenc beteg bevonásával. E tanulmány szerint is hatásosnak bizonyultak a GnRH analógok, mivel a kemoterápiás kezelés után az összes páciens visszanyerte menstruációs ciklusait, azon páciensekben azonban, akik nem kaptak GnRH analógokat a kemoterápiával párhuzamosan, másodlagos amenorrhea alakult ki.

Összességében tehát – a kevés elérhető tanulmány alapján – a GnRH analógoknak valóban lehet bizonyos fokú védő hatásuk a petefészkek petesejtállományára a kemoterápiás szerekkel szemben. Biológiai megfontolások okán ez a módszer csak a serdülőkort elért páciensek esetében alkalmazható bizonyos hatékonysággal, a serdülőkor elérése előtt rutinszerű használata nem ajánlott. Ezen eljárás hatékonyságának alátámasztása érdekében még nagy szükség lenne prospektív, randomizált kontrollkísérletekre a hatékonyság alátámasztása érdekében, illetve hosszú távú utánkövetésre egyaránt.

PETEFÉSZEK-TRANSZPOZÍCIÓ

A sugárterápia termékenységcsökkentő hatása ellen leggyakrabban alkalmazott védekezés a petefészkek áthelyezése, transzpozíciója a medencei sugárterápia megkezdése előtt. Először méhnyakrákos betegeknél alkalmazták az 1950-es években, de más betegcsoportoknál, melyeknek a kezelése a medencei régió besugárzását követeli, is indikációt tehetnek az eljárásra. Ma már számos klinikán rutinszerűen alkalmazzák ezt a módszert a petefészek funkciójának megőrzésére – sikere viszonylag széles határok között változik (16–90%). A technika olyan betegek esetében lehet hatásos, akik nem részesülnek nagy dózisú kemoterápiás kezelésben, ám az eredményessége nem tökéletes. A páciensek termékenysége károsodhat az áthelyezett petefészkeket érő szóródó sugárzás által; egy tanulmány szerint a medencei besugárzás elvégzése előtt petefészek-transzpozíción átesett páciensek 50–90%-ában alakult ki petefészek-károsodás. A módszer további komplikációja lehet a krónikus medencetáji fájdalom, de a sebészeti eljárás során roncsolódhat a petefészekszövet vérellátása is, illetve a petefészkek, petevezetékek torziója is – ritkán ugyan, de – bekövetkezhet. Csak teljes érzéstelenítés mellett kivitelezhető eljárás, ami szintén a módszer jelentős hátránya, és kellemetlen komplikációkhoz vezethet, főleg gyermekek esetében. Egy másik megfontolásra érdemes szempont lehet a mesterséges megtermékenyítést megelőző petesejt-aspiráció a petefészkekből. Az áthelyezett petefészkek gyakran nem hozzáférhetők a punkciót végző orvos számára, így lehetetlenné teszik a petesejtek biztonságos kinyerését.

Az eljárás tehát azokban az esetekben ajánlott, amikor a páciens az alapbetegsége miatt hasirégió-besugárzást kap – akár egy, akár mindkét oldalon. Hátránya, hogy a módszer hosszú távú hátrányai és előnyei még nem teljesen tisztázottak, és a petefészek védelmére nem jelent garanciát (az esetek kevesebb mint 50%-ában jelenthet védelmet a petefészek funkcióinak megőrzésére). Az eljárás nemcsak felnőttek, hanem gyermekek esetében is alkalmazható, de ebben az esetben még kevesebb adat áll rendelkezésre a módszer hatékonyságáról.

A PETESEJTEK FAGYASZTÁSA ÉS FAGYASZTVA TÁROLÁSA (CRYOPREZERVÁCIÓJA)

A módszer lényege, hogy a petesejteket emberben történő megérlelésük (hormonális stimuláció) után megtermékenyítés nélkül lefagyasztják és fagyasztott formában tárolják. A felhasználás kívánt idejében a petesejteket felolvasztják, majd mesterséges megtermékenyítésük után az embriót a méhbe helyezik. Az eljárást az 1970-es években dolgozták ki állatkísérletek segítségével, az első ember fagyasztott petesejtekből 1986-ban született. A módszer fejlesztése a kezdetekben számos nehézségbe ütközött, mivel a hűtési folyamat viszonylagos lassúsága miatt nagyon kevés petesejt élte túl a fagyasztás, majd kiolvasztás fázisait, ennek következtében csak minimális számú terhesség jött létre fagyasztott petesejtek segítségével (2%-os születési ráta petesejtenként). A jóval kifinomultabb fagyasztási technika, a vitrifikáció megjelenésével azonban sokkal több fagyasztva tárolt érett petesejt élte túl a folyamatot (80–95%), és az új eljárás alkalmazásából származó kezdeti klinikai eredménynek hasonlóak a friss petesejtek felhasználásával történő módszerekéihez (45–65% terhességi ráta, 40% élveszületési ráta). Az első születés 2007-ben történt a leírt módszerrel, mindmáig egyre több olyan tanulmány jelenik meg, amelyben érett petesejtek lefagyasztása, fagyasztva tárolása, majd kiolvasztását követően elfogadható klinikai terhesség arányról és élve születési arányról számolnak be.

A módszer kizárólag menstruációs ciklusokkal rendelkező páciensek esetében alkalmazható, ugyanis csak ebben az esetben eredményezhet a petefészek hormonális stimulációja érett petesejteket, pubertáskor előtti alkalmazása tehát nem javasolt. Másik igen nagy hátránya, hogy a petefészek hormonális stimulálása időigényes – körülbelül két hetet vesz igénybe –, ami egy frissen diagnosztizált malignitás esetében akár végzetes késlekedést is jelenthet a terápia megindításában.

Alternatívát jelenthet éretlen petesejtek gyűjtése a petefészekből, majd megérlelésük laboratóriumi körülmények között (IVM, in vitro maturation). Éretlen petesejtek a menstruációs ciklus bármely szakaszában (mind luteális, mind follikuláris fázisban) gyűjthetők, de akár eltávolított petefészekszövetből is ki lehet nyerni őket, tehát például a petefészekszövet fagyasztásával (lásd később) párhuzamosan is elvégezhető. Az in vitro petesejtérlelést követően az érett petesejteket lefagyasztják. HCG adása után 36 órával történik a petesejtek begyűjtése, tehát az egész procedúra időigénye viszonylag kicsi (2–10 nap alatt elvégezhető). Ez a technika akár serdülőkorban vagy előtte is alkalmazható lenne, bár ezzel kapcsolatban ismereteink szerint még semmilyen tanulmány nem született. A nyert petesejtek érlelést követő megtermékenyülésének aránya 60-70%, de a terhességi ráta alacsonyabb a klasszikus IVF-et követő módszernél. Számos előnye miatt (pl. petefészek-stimulációt nem igényel, gyors, partnerrel nem rendelkező, illetve fiatal pácienseknél is végrehajtható) nagy perspektívát jelent.

Összességében tehát ez az eljárás azoknak a felnőtt pácienseknek javasolt, akik nem rendelkeznek partnerrel a termékenység megőrzését célzó módszer kiválasztásának és igénybevételének idejében. Fiatalabb páciensek esetében nem ajánlott – érett vagy éretlen petesejtek kivételével kombinálva sem –, mivel a petefészkek ekkor általában csak hüvelyi úton közelíthetők meg, ami kiskorúaknál nem megfelelő eljárás. Kevés rákos megbetegedésben szenvedő páciens vette igénybe ezt a módszert termékenysége megőrzésére, és nincs statisztikailag alátámasztott adat a módszer sikerességére vonatkozóan.

AZ EMBRIÓK FAGYASZTÁSA ÉS FAGYASZTVA TÁROLÁSA (CRYOPREZERVÁCIÓJA)

A termékenység képességének megőrzésére leggyakrabban alkalmazott módszer az in vitro fertilizáció (IVF)-embrió krioprezervációval, aminek eredményeképpen évente több ezer gyermek születik Európában fagyasztott embriók felhasználásával. Az eljárás első lépése szintén a kontrollált petefészek-stimuláció exogén gonadotropin hormonok, GnRH agonisták vagy antagonisták adásával, ami számos petesejt megérlelését, majd gyűjtését teszi lehetővé. Ez az eljárás azonban bizonyos megbetegedéseknél problémákba ütközhet, ha a kemoterápia vagy sugárterápia megkezdése nem tűrhet halasztást. A petefészek hormonális stimulációja, majd a petesejtek kinyerése, megtermékenyíttetése a kész embriók fagyasztásával együtt 2–4 hetet vesz igénybe, ezért ez a megoldás számos onkológiai páciens számára nem javasolható. Ennek kiküszöbölésére a stimulációs protokollon változtattak, így lehetővé tették a teljes procedúra (stimuláció, petesejtek kinyerése) lezajlását maximum két hét alatt, ugyanis a hormonális stimulációt a női ciklus bármely fázisában – így a luteális fázisban is – elindíthatóvá tették. A módszer hatékonysága hasonló a korábban alkalmazottakéhoz, és a rákterápia megindításában sem feltétlenül okoz késlekedést, tehát biztonsággal alkalmazható. Nagy számú tanulmány azonban még nem áll rendelkezésre ezen eljárással kapcsolatban. Ha azonban a kemoterápiás ciklusok már megkezdődtek, nem javasolt a stimuláció és az embriófagyasztás, mivel számottevően növelheti a rossz minőségű, beágyazódásra alkalmatlan embriók kialakulását.

Lényeges hangsúlyozni, hogy míg a petesejtek lefagyasztása – bár az utóbbi években jelentős fejlődésen ment keresztül – jóval kifinomultabb technikát igényel, az embriók fagyasztva tárolása egy jól bevált, széles körben elterjedt, nagy hatékonyságú módszer. Az embriók fagyasztása egyszerű, és kiolvasztásuk majd transzferálásuk után magas (30-40% körüli) terhességi ráta érhető el. A fagyasztás történhet „lassú fagyasztásos” módszerrel vagy vitrifikációval is, mindkettő hasonlóan eredményes, és az alkalmas módszer az adott IVF-centrumtól – annak saját tapasztalataitól – függhet. Lefagyasztott, majd laboratóriumi körülmények között megtermékenyített petesejtekből csak kisebb arányban származott terhesség, valószínűleg a petesejtek speciális szerkezete miatt, mely extra védelmet jelent számukra a külső stresszhatásokkal – így a fagyasztással – szemben is.

Viszonylag nagy hatékonysági rátája ellenére számos argumentum sorakoztatható fel – a fent említetteken kívül is – az embriófagyasztás ellen, melyeket érdemes figyelembe venni, mielőtt a termékenység megőrzésének ezt a módszerét vesszük igénybe. Ilyen például, hogy egyedülálló páciensnél nem alkalmazható – hacsak nem kíván spermadonáció segítségével gyermeket szülni. Tehát csak stabil párkapcsolattal rendelkező páciensek esetében jön szóba az embriófagyasztás, de ekkor is fennállhat a lehetősége annak, hogy a páciens rákos megbetegedéséből kigyógyulva partnert kíván váltani, tehát érdemes megfontolni a beteg saját, párjától független termékenységének megőrzését is. További argumentum, hogy a rákos megbetegedésben szenvedő pácienseknél a sürgősséggel végrehajtott IVF, majd embriófagyasztás, -kiolvasztás útján létrejött terhességek aránya nem ismert. Különböző statisztikák szerint a terhességi ráta a fagyasztott-felolvasztott embriók felhasználásával 34% 35 éves kor alatt, illetve 19% a teljes populációban. Bár a kemoterápiára előirányzott pácienseknél ez nem tér el feltétlenül, a petefészek-stimulációra alkalmazott módszer különbözhet, enyhén befolyásolva a nyerhető petesejtek és embriók számát. Fiatal páciensek esetén is ki lehet zárni ezen eljárás alkalmasságát, hiszen nagyon ritkán élnek olyan párkapcsolatban, amelynek 10-20 éves távlatban is van jövője, ráadásul a legtöbb országban az embriók fagyasztva tárolásának időtartama korlátozott; könnyen előfordulhat így, hogy az embrió kiolvasztásának és felhasználásának ideje jóval az előtt érkezne el, hogy a pár gyermeket akarna. Súlyos ellenérvek az eljárással szemben a hormonális stimuláció okozta mellékhatások vagy rákterápiában a fentebb leírt késlekedés is.

Összességében tehát az embriófagyasztás egy alaposan kidolgozott, sikerrel alkalmazható technika, mely 25–35%-ban terhességhez vezethet, de a fent részletesen felsorolt hátrányai miatt sok esetben nem alkalmazható módszer, különös tekintettel a fiatalokra.

2. táblázat A legfontosabb termékenységmegőrzési eljárások előnyeinek/hátrányainak összefoglalása

A PETEFÉSZEKSZÖVET FAGYASZTÁSA ÉS TÁROLÁSA

Magyarországon elsőként a Versys Clinics – Humán Reprodukciós Intézet kapott kutatási engedélyt petefészekszövet fagyasztására és tárolására. A módszerről részletesebben az oldalon található menüsorból tájékozódhat.

RÁKELLENES KEZELÉSEK HATÁSAI 

Meddőségről definíciószerűen akkor beszélünk, ha egy éven keresztül folytatott rendszeres nemi élet mellett nem fogant meg magzat. A rákos megbetegedéseket követő termékenységcsökkenés vagy meddőség mértéke változó, és kialakulása számos tényezőtől függ A kezelésre alkalmazott kemoterapeutikum típusa, dózisa, dózisintenzitása, az alkalmazás módszere, a besugárzás helyszíne, a páciens alapbetegsége, neme, életkora, valamint a terápiát megelőző termékenysége mind befolyásolhatja a meddőség kialakulását. A termékenység átmenetileg és tartósan is károsodhat, illetve a kezelést követően egy átmeneti termékeny periódus után is beállhat a korai petefészek-kimerülés, meddőséggel kísérve. A legtöbb tanulmány nők esetében a termékenység csökkenését – nem teljesen korrekt módon – az amenorrhea megjelenésével, vagyis a menstruációs ciklusok elmaradásával jellemzi.

KEMOTERÁPIA HATÁSA A PETEFÉSZEKRE

A kemoterápia egyértelmű károsító hatását a petefészek kéregállományában elhelyezkedő primordiális tüszőkre szövettani vizsgálatokkal mutatták ki először egyértelműen. A kemoterápiás kezelések a petefészek sorvadását, a primordiális tüszők pusztulását eredményezhetik. A kemoterápiás szerek által okozott petesejtsérülés pontos mechanizmusa még nem ismert. Néhány vizsgálat azt mutatja, hogy a petesejtek és tüszők sejthalála áll be a kezelést követően. Emellett számos tanulmány írta le a rák elleni terápia mellékhatásaként a petefészek-kéregállomány helyi fibrózisának fokozódását és a vérellátás károsodását is, ezek tovább súlyosbíthatják a képet, és hozzájárulhatnak a korai meddőség kialakulásához.

A petefészek-károsodás súlyosságát a beteg életkora jelentősen befolyásolja, előrehaladottabb korban egyre kisebb dózisú kemoterápiás szer okozhatja a szerv funkcióvesztését. Mivel a fiatalok petefészkei még igen nagy számú tüszőt tartalmaznak, ez őket ellenállóbbá teszi a kemoterápiás szerek alkalmazásával szemben, tehát csak nagyobb dózisú kemoterápia okozhat korai petefészek-leállást, mint idősebb páciensek esetében. A tüszőtartalék csökkenése korai petefészek-kimerüléshez és menopauzához vezethet évekkel a kemoterápia alkalmazása után is, abban az esetben is, ha a kemoterápiás kezelés idején a beteg életkora még nagyon alacsony volt. Számos laboratóriumi teszt létezik, melyekkel a petefészek rezerv kapacitását meg lehet becsülni, így a kemoterápia alkalmazása előtt lehetőséget teremtve a lehetséges termékenységmegőrzési opciók szükségességének megvitatására (pl. szérum FSH, anti-müllerian hormon – AMH, ösztradiol, inhibin B mérése, petefészek-biopszia, ultrahangos tüsző-számlálás, petefészek-volumen meghatározása).

A kemoterápiás szerek erősen eltérnek egymástól a petefészekre való toxicitásukban. Az alkiláló ágensek, mint pédául a ciklofoszfamid és a buszulfán, messze a leginkább gonadotoxikus (genotoxikus?) szerek. Meirow munkacsoportja leírta, hogy alkiláló kezelésben részesült fiatal páciensek esélyhányadosa a petefészek-diszfunkcióra jóval magasabb (esélyhányados: 4,0), mint azoké, akik platinaszármazékokat (esélyhányados: 1,8) vagy növényi alkaloidákat (esélyhányados: 1,2) kaptak rákterápia céljából. A ciklofoszfamidot széles körben használják a kemoterápiás protokollok komponenseként, és a buszulfánnal együtt meglehetősen gyakori összetevője a gyermekkori karcinóma daganatos megbetegedés terápiájának is. Különböző lymphomák és leukémiák terápiás protokolljának igen gyakori alkotóeleme, de nagy dózisú ciklofoszfamid a csontvelő-transzplantáció előkészítő fázisában is gyakran alkalmazott szer; használhatják önállóan, de más szerekkel vagy teljestest-besugárzással is kombinálhatják. Ez utóbbi esetekben a petefészek normál működésének helyreállására a kezelést követően még kisebb az esély. A ciklofoszfamid a sejtciklus minden fázisában hatékony, és mint ilyen, mind a nyugvó, mind az osztódó sejteket károsítja, ezáltal nagyobb veszélyt jelent például a petefészek működésére is.

Az alkiláló szerek gonadotoxicitását demonstráló kiragadott példa lehet a Hodgkin-lymphoma kezelésében alkalmazott kemoterápiás protokoll. Az úgynevezett MOPP (azaz meklóretamin, vinkrisztin, prokarbazin és prednizolon) vagy ChlVPP (klórambucil, vinblasztin, prokarbazin és prednizolon) az esetek 19–63%-ában petefészek-diszfunkciót okozott (a meklóretamin, klórambucil és a prokarbazin is az alkiláló kemoterápiás szerek családjába tartozik). Kezelés után azonnal jelentkező amenorrheával csak idősebb páciensek esetében kell számolni, azonban kiemelt jelentőséget kell tulajdonítani a hosszú távú utánkövetésnek, mivel számos fiatalkorban gondozott páciensnél is idő előtti menopauza alakulhat ki. Azon protokollok, melyek az alkiláló szerek kiiktatásával készültek (pl. ABVD, adriamicin, bleomicin, vinblasztin és dakarbazin), jóval kevésbé toxikusak az ivarszervekre, különösen fiatalabb korban (25 év alatt). Egy másik tanulmány kimutatta, hogy a Hodgkin-lymphoma ötéves női túlélői (a kezelés idejében 14–40, átlagosan 25 évesek) között korai petefészek-kimerülés lépett fel, tehát már 40 éves koruk előtt leállt a petefészkek működése. A korai petefészek-kimerülés az alkiláló szerekkel, különösen a prokarbazinnal (kockázati hányados: 8,1) és a ciklofoszfamiddal (kockázati hányados: 3,5) mutatott erősebb asszociációt. A kezelés után tíz évvel a korai menopauza kialakulásának kockázata 64% volt magas dózisú prokarbazin esetén (> 8,4 g/m2) és 15% volt alacsonyabb dózisoknál (≤ 4,2 g/m2).

A különböző kemoterapeutikumok gonadotoxikus hatásáról az American Society of Clinical Oncology (ASCO) készített egy táblázatot (1. táblázat). Az egyes kemoterapeutikumok csoportosítása annak megfelelően történt, hogy az adott szer mekkora eséllyel okoz amenorrheát. Vezető helyen a ciklofoszfamid, a buszulfán, a prokarbazin, a klórambucil és a melfalán áll, míg például minimális rizikóval lehet alkalmazni metotrexátot vagy fluorouracilt.

Nemcsak a rákos megbetegedésekben, hanem például az autoimmun betegségben alkalmazott kemoterápia is okozhat petefészek-alulműködést. Lupus nephritisben vagy a neuropszichiátriai lupusban használt ciklofoszfamid korai petefészek-elégtelenséghez vezethet, de ez lehet a következménye szisztémás lupus erythematosus kezelési protokolljának is; minden esetben a kezelés idejében a páciens életkora és a kumulatív ciklofoszfamid (vagy egyéb alkalmazott kemoterápiás szer) dózisa a meghatározó a károsodás mértékének kialakulásában.

BIOLÓGIAI TERÁPIÁK HATÁSA A PETEFÉSZEKRE

A daganatellenes kezelésekben az elmúlt évtizedben világszerte elterjedt, már jelenleg is alkalmazott biológiai terápiák a jövő ígéretes gyógyszerei. Segítségükkel a daganatos betegek élethossza számos esetben (pl. CML-ben imatinib kezeléssel, emlőrákban trastuzumab kezeléssel, colorectalis rákban bevacizumab, ill. cetuximab kezeléssel) jelentősen növekedett. A gyógyszeripar jelenleg is több hasonló hatásmechanizmusú – a sejtosztódást szabályozó szignál-transzdukciós útvonalakon ható (pl. receptor/intracelluláris tirozin-kináz gátlók, multikináz gátlók, VEGF gátlók, EGFR gátlók) molekula fejlesztésén dolgozik. A legtöbb ilyen típusú gyógyszer gonadális funkcióra gyakorolt hatása ez idáig ismeretlen, egyedül az imatinib esetében írták le, hogy a tüszőérést és az ivari funkciókat nem befolyásolja. Tekintettel azonban a biológiai terápiák várhatóan egyre szélesebb körű elterjedésére, esetlegesen kedvezőtlen hatásukkal a jövőben mindenképp számolnunk kell.

1. táblázat.

Kemoterápiás szerek gonadotoxikus hatásai

Állandó amenorrhea kialakulásának valószínűsége az alkalmazott kemoterapeutikum hatására. ABVD: Adriamycin, Bleomycin, Vinblastin és Dacarbazine; CMF: Cyclophosphamide, Methotrexate, 5-Fluorouracil; CAF: Cyclophosphamide, Doxorubicin, 5-Fluorouracil; FEC: 5-Fluorouracil, Epirubicin, Cyclophosphamide; AC: Doxorubicin, Cyclophosphamide; EC: Epirubicin, Cyclophosphamide; CHOP: cyclophosphamide, doxorubicin, vincristine, prednisone; CVP: cyclophosphamide, vincristine, prednisone; AML: Akut myeloid leukémia; ALL: Akut lymphoid leukémia.

A SUGÁRTERÁPIA HATÁSA A PETEFÉSZKEKRE

A sugárterápia a sejtosztódási ciklusba avatkozik bele kiterjedt sejtkárosodást okozva. Annak ellenére, hogy születés után a petesejtek már nem mennek keresztül több osztódási cikluson, a sugárkezelés súlyos károsodást okozhat a petefészkeken, elsősorban a petesejtek halálát okozva. A petefészek károsodását előidézheti az egész test sugárterápiája, illetve lokális hasi vagy medencei besugárzás; a károsodás mértéke nagyban függ az alkalmazott sugárdózistól, a kezelések menetétől, elosztásától és a beteg korától a kezelés alkalmazásakor. Úgy, mint a kemoterápiára, a sugárterápiára is érvényes az állítás, hogy a fiatalabb életkorban lévő pácienseket kevésbé károsítja, mint a már reproduktív koruk vége felé közeledőket, a fiatalabb korban a petefészekben nagy számban fellelhető petesejt miatt. A humán petesejtek sugárérzékenyek, a sugárzás körülbelüli LD50 értéke 2 Gray (Gy) körül van. Általánosságban elmondható, hogy összesen 20 Gy sugárdózis, körülbelül hat hétre elosztva, 95%-os valószínűséggel vezet meddőséghez. A terápia alkalmazásának idejében a petefészkekben még jelen lévő primordiális tüszők száma és az alkalmazott sugárdózis, amely a petefészkeket érinti, együtt határozza meg a beteg reproduktív korának hosszát, valamint a korai petefészek-kimerülés bekövetkeztének idejét. A betegek hosszú távú utánkövetése azt mutatta, hogy gyermekkori teljestest-besugárzás után (10-15.75 Gy) 90%-ukban, hasi besugárzás után (20-30 Gy) 97%-ukban korai petefészek-kimerülést okozott. Ennek időpontja azonban mára már nagy pontossággal megjósolható a beteg életkorának ismeretében a sugárterápia idején, a petesejtek számának természetes csökkenési modelljéből, valamint az alkalmazott sugárterápia dózisából.

• Koponyabesugárzás: a koponya sugárterápiája a hypothalamus-hypophysis-ovarium tengely megzavarása révén befolyásolja a hormontermelést, így a páciens nemi funkcióit is. Például akut lymphoid leukémiában (ALL) alkalmazott alacsonyabb dózisú (<24 Gy) koponyabesugárzás a tengely funkciójának károsodását idézheti elő, a látszólagos korai pubertás megjelenése ellenére is. Ez elsősorban az LH-hormonszint csökkenésében nyilvánul meg, ami korai petefészek-kimerüléshez vagy a terhesség idő előtti elvesztéséhez vezethet. Az agyi és nasopharyngeális tumorok kezelésében alkalmazott nagy dózisú koponyairradiáció (>24 Gy) következtében kialakuló gonadotropin-hormon-hiány, központi hypogonadismust megkésett pubertást és menstruációkimaradást idézhet elő. A gonadotróp hormonok termelésének zavara mellett azonban, bizonyos feltételezések szerint, a központi idegrendszernek a pubertás kialakításáért/késleltetéséért felelős mechanizmusai is károsodhatnak.
• Hasi besugárzás: a korai petefészek-kimerülés legnagyobb kockázatát a lokális hasi besugárzás jelenti. Gyermekkorban kapott hasi sugárterápia a pubertás teljes hiányát vagy komplett végbemenetelét veszélyezteti, de azon betegekben is fennáll a korai petefészek-kimerülés veszélye, akikben a pubertás kialakulása és végbemenetele nem károsodott. A gyermekkorban kapott, méhet is érintő sugárterápia kisebb méhtérfogat kialakulását eredményezi, ami spontán vagy indukált terhességnél is fokozott kockázatot jelent a második-harmadik trimeszterben történő vetéléshez.

CSONTVELŐ-TRANSZPLANTÁCIÓ

A csontvelő-transzplantáción átesett betegeknek igen nagy százalékát érinti a meddővé válás, különösen, mivel a transzplantációt általában kondicionáló kezelés előzi meg (alkiláló) kemoterapeutikumokkal vagy teljestest-besugárzással. Egy kiterjedt európai tanulmány közel negyvenezer csontvelőtranszplantált beteget vizsgált, és összesen 232-en voltak képesek megtermékenyülni a transzplantációt követően. Közülük harmincan vették igénybe az asszisztált reprodukció valamilyen formáját, többen például a csontvelő-transzplantációt megelőzően lefagyasztott embriók vagy spermium segítségével tudták reproduktív funkciójukat ellátni.

UTÁNKÖVETÉS

Bár számos gyermekkori karcinómát daganatos megbetegedést túlélő esetében normál menstruációs ciklusok figyelhetők meg, és a serdülőkor is rendben lezajlik, a petefészek rezerv kapacitása számottevően lecsökkenhet. Több nyugat-európai tanulmány is kimutatta, hogy e páciensek esélye a szülővé válásra nagymértékben (kb. 50%-kal) csökkent egészséges társaikéhoz képest, valamint, hogy a petefészek mérete, a benne található petesejtek száma és a petefészek rezerv kapacitása is kisebb volt ultrahangos és hormonális vizsgálatok alapján. Összességében tehát a teljestest-besugárzás, az abdominális régió besugárzása és a csontvelő-transzplantáció, valamint bizonyos kemoterápiás szerek használata nagy rizikófaktort jelent a csökkent petefészek-funkció kialakulására. Csontvelő-transzplantáció után szinte minden betegben, abdominális besugárzás után 70-100%-ukban korai petefészek-leállás következik be. Az alkiláló ágensekkel történő terápiának nincs közvetlen hatása a páciens termékenységére, de ebben az esetben is megfigyelhető lehet hosszú távon a petefészek rezerv kapacitásának romlása, habár sokkal jobb prognózissal, mint az előbb említett esetekben. Ezen pácienseket tehát fiatalon figyelmeztetni kell arra, hogy reproduktív koruk valószínűleg lecsökkent, ezért a terhességet ne halogassák.

PETEFÉSZEKSZÖVET FAGYASZTÁS ÉS TÁROLÁS 

A Versys Clinics – Humán Reprodukciós Intézet onkofertilitás munkacsoportja hazánkban elsőként egy olyan világszínvonalú módszer elvégzésére kapta meg a kutatási engedélyt, amely mostantól Magyarországon is elérhető a rákos megbetegedéssel küzdő nők számára, ezáltal megteremtve a sikeres gyermekvállalás esélyét a gyógyulást követően.

A PETEFÉSZEKSZÖVET FAGYASZTÁSA ÉS FAGYASZTVA TÁROLÁSA

A Versys Clinics – Humán Reprodukciós Intézetben 2014-ben végezték el az első sikeres petefészekszövet-fagyasztást, egy olyan 31 éves páciensnél, akinél egy rutinműtét során jóindulatúnak tűnő miómát távolítottak el a szakemberek, ám a szövettan sajnos a legrosszabb malignus daganatot igazolta. A páciens előtt méheltávolító műtét, valamint a petefészekszövet működését nagy-, vagy akár teljes mértékben károsító kemoterápiás kezelések sorozata állt. Az új módszer segítségével a Versys Clinics – Humán Reprodukciós Intézet onkofertilitás munkacsoportja 2014. március 4-én lefagyasztotta az eltávolított petefészek szöveteit, így a szövettani vizsgálatot és a gyógyulást követően a páciensnek néhány éven belül lehetősége nyílik arra, hogy a petefészekszövetet úgynevezett autotranszplantációval visszaültessék a szervezetébe.

A visszaültetést követően a fiatal nőnek várhatóan jó esélye nyílik arra, hogy visszaálljon a természetes hormonműködése, sőt akár saját petesejtjei is termelődhetnek, ezáltal reménye nyílhat rá, hogy a jövőben saját genetikai állománnyal rendelkező gyermeke születhessen. Az eljárás szélesebb körű elterjedése hazánkban számos rákos megbetegedéssel küzdő beteg számára új reményt jelenthet a fertilitás prezervációra, vagyis a termékenység megőrzését követő sikeres gyermekvállalásra.

Az Intézet számára Budapest Főváros Kormányhivatala Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve adta meg a kutatási engedélyt (2529/2013) az ETT-HRB véleményezést követően, amely során engedélyezték a petefészekszövet-fagyasztás és -visszaültetés elvégzését a munkacsoport számára olyan páciensek esetében, akik rosszindulatú daganatos megbetegedéssel küzdenek.

Napjainkban a termékenység megőrzésének legkorszerűbb és nemzetközileg is széles körben alkalmazott módja a petefészekszövet krioprezervációja. A módszer az egyetlen lehetőség fiatal, pubertás előtt álló rákos betegek termékenységének megőrzésére, illetve azok számára, akiknek kemoterápiás kezelése semmilyen késlekedést nem szenvedhet.

AZ ELJÁRÁS ELŐNYEI

1Az eljárás hatalmas előnye, hogy a serdülőkortól teljesen függetlenül kivitelezhető, hiszen semmilyen élettani követelményei nincsenek a módszer végrehajtásának. Az, hogy az eljárást szerte a világon hány központban ajánlják fel fiatal gyermekek számára, nem ismert, de tény, hogy egyre fontosabbá válik a – különösen fiatal korban – rákos megbetegedéssel kezelt páciensek termékenységének hosszú távú megőrzése. A problémát már a European Society of Human Reproduction and Embryology (ESHRE) is észlelte és jelenleg kiemelt feladataként kezeli a „Fertility preservation in severe diseases” (vagyis a termékenység megőrzése súlyos megbetegedések esetén) című alprogramjának keretében, mely 2007-ben alakult, és tagjai között tudhatja Európa számos országa mellett Izraelt is. A program célja, hogy rákos megbetegedések, illetve egyéb súlyos betegségek esetén, melyek – akár önmagukban, akár kezelésüknél fogva – veszélyeztetik a termékenységet, a termékenység megőrzésére kiemelt figyelmet kell fordítani, és minden esetben fel kell ajánlani ennek lehetőségeit, módszereit a pácienseknek (www.ESHRE.com). A petefészekszövet krioprezervációja számos európai országban, valamint az Amerikai Egyesült Államokban, Új-Zélandon és Ausztráliában is legálisan kivitelezhető. Mivel elsősorban a pácienseknek csak az a csoportja veszélyeztetett, akik igen agresszív terápiás protokollt kapnak gyógyulásuk érdekében, elég ennek a jól körülhatárolható betegcsoportnak felajánlani ezt a termékenységmegőrzési eljárást. Ugyanakkor, ha fennáll az indikáció, érdemes a módszert minél előbb végrehajtani, mert fiatalabb korban bőséges a petefészek tüszőállománya. A fertilitás prezervációs nemzetközi tudományos világtársaság, az ISFP (International Society of Fertility Preservation) más nagy jelentőségű nemzetközi tudományos társaságokkal együtt kiemeltem foglalkozik – az ESHRE-hez hasonlóan – az elfogadott szakmai ajánlások széles körű terjesztésével, és a módszerek mihamarabbi bevezetésének támogatásával.

2A módszer másik előnye, hogy a páciens semmilyen előkezelést nem igényel, tehát döntés esetén a beavatkozás egyik napról a másikra elvégezhető, attól függetlenül, hogy a menstruációs ciklusnak éppen melyik fázisában van az illető. Egy rövid sebészeti eljárásról van szó, amely egynapos, minimál invazív sebészet keretében a legtöbb esetben megoldható, a páciensek számára jól tolerálható.

3Harmadrészt, mivel hímivarsejtek nem szükségesek a petefészekszövet lefagyasztásához, serdülőkor előtt is végrehajtható, vagy olyan páciensek esetében is, akiknek nincs partnerük.

4Az eljárás akkor is igényelhető/megkezdhető, ha már a kemoterápiás kezelést elindították – szemben a klasszikus IVF módszereivel, melynek során a kemoterápia megkezdése után már nincs lehetőség az IVF-program elvégzésére.

5A petefészekszövet tárolásával lehetőség nyílhat arra, hogy a páciens spontán megtermékenyüljön, illetve a petefészek hormontermelő funkciója helyreálljon.

6A petefészekszövet tárolását nem kell időben korlátozni (számos országban az embriók és petesejtek tárolása csak korlátozott ideig lehetséges).

7A petefészekszövet-fagyasztási program keretében éretlen petesejtek eltávolítása és azok in vitro érlelése, majd megtermékenyítése is szolgálhat alapul a termékenység megőrzésére, az IVM és a petefészekszövet-fagyasztás tehát kombinálható egymással. A petefészekszövet fagyasztva tárolása és visszaültetése egy nagy múlttal rendelkező módszer. Állatmodelleken az 1950-es években kezdték el tanulmányozni, de humán kísérleteket csak az utóbbi 10-15 évben végeztek. Az eljárás során a kéregállomány egy részét vagy az egész ováriumot eltávolítják laparoszkópiás módszerrel vagy a páciens alapbetegségéből kifolyólag végzett műtét során (laparotomia). A petefészek kéregállománya tartalmazza a primordiális tüszőket a petesejtekkel, melyek leálltak az osztódási folyamatban, nem differenciálódnak és metabolikusan is inaktívak. Számos kutatás szerint az alacsony víztartalom, a magas felület-térfogat arány, az alacsony metabolikus aktivitás és a zona pellucida hiánya a primordiális tüszőket kifejezetten ellenállóvá teszi a fagyasztás okozta lehetséges károsodással szemben. A kéregállomány egy részének eltávolítása (1 x 1-2 cm-es darabok), izolálása után azt 1-3 mm vastagságú szeletekre vágják; fagyasztás előtt ezeket a kortikális csíkokat krioprotektáns anyaggal kezelik, hogy a sejteket megvédjék a fagyasztás okozta károsodástól. Az anyag hatásának kifejtéséhez fontos a csíkok kellően vékony volta. A kezelés után a szeleteket folyékony nitrogénben, –196 °C-on tárolják. A páciens alapbetegségéből való kigyógyulása után kérheti a fagyasztva tárolt szövet visszaültetését (autotranszplantáció), ami biztosítja a visszaültetés után a petesejtek érlelését, endogén hormontermelést és a menstruációs ciklusok visszatértét is.

A kutatási keretszámon belül csak az eljárás kutatással közvetlenül összefüggő elemei igényelhetők térítésmentesen a rákos megbetegedéssel küzdő páciensek számára. Amennyiben a páciens bármilyen laborvizsgálatot vagy szakorvosi konzultációt is igénybe kíván venni, annak költségeit a Versys Clinics – Humán Reprodukciós Intézet hivatalos árlistája alapján számoljuk ki és számlázzuk.

A programban való jelentkezéshez kérjük, hogy bővebb információért keresse fel az Önt kezelő onkológus specialistát. A kutatásban való részvételt kizárólag onkológus kezdeményezheti a pácienssel való egyeztetést követően.

ÁNTSZ KUTATÁSI ENGEDÉLY 

HATÁROZAT
(ÖSSZEFOGLALÁS)

Budapest Főváros Kormányhivatala Népegészségügyi Szakigazgatási szerve (a továbbiakban Népegészségügyi Szakigazgatási Szerv) a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet Kft. mint megbízó kérelmére a „Rosszindulatú daganatos betegségek gonadotoxikus kezelése kapcsán alkalmazott, petefészekszövet-fagyasztással végzett fertilitás prezerváció hatékonyságának és biztonságának vizsgálata” című emberen végzett orvostudományi kutatás végzésére engedélyt adott.

Ügyiratszám: V-R-021/02529-11/2013

Kutatás várható időtartama: jogerőre emelkedéstől számítva 3 év

Kutatásba bevonni kívánt résztvevők száma, életkora: 20, 38 éves kort be nem töltött nő.

Az eljárásban az Egészségügyi Tudományos Tanács Humán Reprodukciós Bizottsága kimondta, hogy a meghatározott feltételek betartása mellett a kutatási tervet szakmai és etikai szempontból a Bizottság megfelelőnek tartja.

KUTATÁSI PROTOKOLL 

1. A KUTATÁSBAN VALÓ RÉSZVÉTEL FELTÉTELEI

Általánosságban, a programban minden olyan páciens részt vehet, akinek malignus betegségéből kifolyólag a termékenysége veszélyben van, ezért a termékenység megőrzése/későbbi helyreállítása indikált. Ez alól azonban szigorú kivételt jelentenek az ovarium malignitással rendelkező páciensek. A programban részt vevő betegek számos indikációval érkezhetnek: mellrák, méhnyakrák, leukémia, lymphoma, sarcoma, endometrium karcinóma, illetve csontvelő-transzplantáció szerepel a leggyakoribb okok között a nemzetközi szakirodalom szerint, de egyéb malignus megbetegedéssel is a programba irányíthatók lehetnek a páciensek a kemo- és radioterápia megkezdése előtt. A programot az autoimmun betegségben, Turner-szindrómában és egyéb jóindulatú, de petefészek-roncsoló hatású betegségben (pl. endometriózis) szenvedőknek is fel lehet ajánlani, klinikai kutatásunk azonban csak a malignus indikációval rendelkező páciensekre irányul.
Azokban az esetekben, amikor az alapbetegségből adódóan felmerül az ovarium áttét lehetősége, ezt szigorúan ki kell zárni, mielőtt valaki a petefészekszövet-fagyasztási programba kerül.

A páciensek életkora a programba való belépéskor fontos szempont, mivel a petefészek rezerv kapacitása az életkorral lineárisan csökken. 36 éves kor felett a tüszők pusztulása kifejezettebbé válik, ezért a petefészekszövet fagyasztása előrehaladott életkor esetén nem ajánlott, mivel a csökkent follikulus rezerv miatt valószínűleg nem vezet eredményhez.

2. BEVÁLASZTÁSI KRITÉRIUMOK

2.1 ÁLTALÁNOS BEVÁLASZTÁSI KRITÉRIUMOK

• Életkor: A program 38 éves korukat még be nem töltött nőknek ajánlott.
• ECOG Performance Status: 0. Az ECOG (Eastern Cooperative Oncology Group) egy, a tumoros betegek általános állapotát leíró rendszer, melyben a betegeket teljesítményük szerint osztályozzák. A programba való beválasztás egyik feltétele a lehető legalacsonyabb (nulla) ECOG pontszám, azaz a páciens csak akkor vehet részt a programban, ha teljesen aktív, bármiféle korlátozás nélkül látja el a funkcióit.
• Tájékozott beleegyezés: a részt vevő pácienseknek a betegbeleegyező nyilatkozatot alá kell írniuk (18 évnél fiatalabbak esetében szülő vagy törvényes képviselő által aláírt beleegyező nyilatkozat szükséges). A program résztvevőinek tisztában kell lenniük azzal, hogy a petefészekszövet-fagyasztási program kísérleti fázisban van, ily módon nem jelent garanciát a petefészek-funkció visszaállítására. Tisztában kell lenniük továbbá az eljárás összes előnyével és hátrányával, veszélyeivel is, valamint azzal, hogy magyarázat nélkül, bármikor visszavonhatják beleegyezésüket a programban való részvételre.
• Megfelelő petefészek-működés: a program résztvevőjének bizonyítottan megfelelő petefészek-működéssel és/vagy annak lehetőségével kell rendelkezznie a rákterápia megkezdése előtt.

2.2 A PETEFÉSZEKSZÖVET ELTÁVOLÍTÁSÁT MEGELŐZŐ BEVÁLASZTÁSI KRITÉRIUMOK

• Terápiás terv: az alkalmas páciensek olyan sebészeti, kemo-, radioterápiás vagy gyógyszeres kezelésen kell, hogy keresztülessenek – egy bizonyos, malignus betegség kezelése vagy megelőzése céljából –, amely nagy valószínűséggel a petefészek működésének tartós és teljes leállását eredményezi, vagy betegségükből eredően az egy- vagy mindkét oldali petefészek sebészeti eltávolítása javasolt (pl. BRCA génmutáció esetén preventív oophorectomia).
• A páciensek újonnan diagnosztizált vagy visszatérő malignitással is alkalmasak lehetnek a programban való részvételre; abban az esetben azonban, amennyiben a pácienst már kezelték korábban az adott betegséggel, csak akkor léphet be a programba, ha olyan korábbi terápiában nem részesült, mely ismerten tartós és teljes petefészekszövet-károsodást okoz, illetve ha igazoltan jól működő petefészekkel rendelkezik.
• A beválasztás kritériuma a szövettani vizsgálattal (is) igazolt malignus alapbetegség. A klinikai kísérlet nem-malignus indikációval történő fertilitás prezervációt igénylő pácienseket nem involvál a kutatásba.
• A daganatos alapbetegség miatt elvégzett staging vizsgálatok I-III. stádiumú betegséget igazolnak.
• A kezelőorvos (onkológus) írásbeli nyilatkozata arról, hogy a beteg általános állapota nem növeli a sebészeti beavatkozással és anesztéziával járó általános kockázatokat, valamint a beteg onkológiai kezelését a programban való részvétel nem befolyásolja. Amennyiben a programban való részvétel miatt az onkológiai terápia halasztást szenved, azt a kezelő onkológusnak jóvá kell hagynia, és nyilatkoznia kell arról, hogy a halasztás nem befolyásolja a terápia kimenetelét.
• Onkofertilitás Bizottsági Vélemény: a Versys Clinics – Humán Reprodukciós Intézet onkofertilitás munkacsoportjának egybehangzó írásos véleménye arról, hogy a beteg alkalmas a programban való részvételre. A bizottság minden esetben kockázatelemzést végez (a legfrissebb szakirodalmi adatok alapján) az adott tumortípusnál az esetek bevonása előtt a magas kockázatúak kizárására.

2.3 A PETEFÉSZEKSZÖVET REIMPLANTÁCIÓJÁT MEGELŐZŐ BEVÁLASZTÁSI KRITÉRIUMOK

• A petefészekszövet eltávolítását követően az eltávolított szövetrész egy darabjának azonnali fixálása és hisztológiai vizsgálata tumorsejtek jelenlétére; a petefészekszövet tumormentességének igazolására kiállított patológiai vélemény szükséges a lefagyasztott és fagyasztva tárolt szövetdarabok visszaültetése előtt.
• Termékenységi kor: a fagyasztva tárolt petefészek szövet – amennyiben visszaültetésének célja a termékenység helyreállítása – kizárólag a menopauza bekövetkeztéig ültethető vissza, tehát a beteg termékenységi korának lejárta után az nem hosszabbítható meg semmilyen esetben sem.
• A petefészekszövet reimplantációját megelőzően teljes tumormentesség igazolása a betegben PET-CT segítségével a reimplantációt megelőző 28 napon belül. Szükséges még a kezelést végző onkológus írásbeli nyilatkozata arról, hogy a beteg a petefészekszövet reimplantációjára alkalmas.
• Onkofertilitás Bizottsági Vélemény: a Versys Clinics – Humán Reprodukciós Intézet onkofertilitás munkacsoportjának egybehangzó írásos véleménye arról, hogy a beteg alkalmas a programban való részvételre.

3. KIZÁRÁSI KRITÉRIUMOK

3.1 ÁLTALÁNOS KIZÁRÁSI KRITÉRIUMOK

• Azon páciensek, akik az általános beválasztási kritériumoknak nem felelnek meg (azaz 38. életévüket betöltötték a programba való tervezett belépés idején, ECOG Performance Status-uk > 0, nem írták alá a tájékoztatott beleegyezést, illetve az előzetes vizsgálatok alapján nem rendelkeznek megfelelő petefészekszövet-kapacitással, így a programban való részvétel nem vezetne eredményre).
• Korai menopauza – azon páciensek, akik életkoruk alapján megfelelnének, de a petefészek rezerv vizsgálatai korai menopauzát, idő előtti petefészek-leállást igazolnak, nem vehetnek részt a programban.
• Ha a tájékozott beleegyezés adása valamilyen okból nem lehetséges (a páciens pszichológiai, pszichiátriai vagy egyéb állapota nem teszi lehetővé a tájékozott beleegyezés adását), a beteget ki kell zárni a klinikai kísérletből.
• Ismert, igazolt HIV, Hepatitis B, Hepatitis C infekció, illetve bármely olyan fertőző megbetegedés, amely reinfekció veszélyével járhat az eljárás kivitelezése során.

3.2 A PETEFÉSZEKSZÖVET ELTÁVOLÍTÁSÁT MEGELŐZŐ KIZÁRÁSI KRITÉRIUMOK

• Olyan malignus alapbetegség, mely a tumoros staging során IV-es stádiumú megbetegedés fennállását valószínűsíti, illetve olyan előrehaladott stádiumú, áttétes daganatos betegség, amelyben komplett remisszió elérése az onkológiai kezelésektől előreláthatólag nem várható.
• Az eljárást technikailag lehetetlenné tevő nőgyógyászati daganatos betegség.
• Primer petefészektumor, illetve petefészek áttétes daganatos megbetegedése.
• Azon páciensek, akik alapbetegsége és egészségi állapota szignifikánsan rontja az anesztézia és a sebészet általános rizikófaktorait, akiknél a sebészeti beavatkozás kifejezetten kontraindikált, illetve akik nem kaptak engedélyt kezelő orvosuktól, hogy részt vegyenek a programban, kizárandók.

3.3 A PETEFÉSZEKSZÖVET REIMPLANTÁCIÓJÁT MEGELŐZŐ KIZÁRÁSI KRITÉRIUMOK

• A test bármely részében aktív tumorszövet jelenléte, áttétes betegség fennállása (amennyiben a PET-CT nem mutat komplett remissziót, a petefészekszövet nem kerülhet visszaültetésre).
• A reimplantálandó petefészekszövetben szövettani vizsgálattal igazolt malignus propagatio.
• Ha a közeljövőben a beteg előreláthatólag bármilyen onkológiai kezelésre szorul majd (ideértve a sebészi, kemo-, sugár-, hormon- és biológiai terápiákat egyaránt).

4. A VIZSGÁLATBÓL TÖRTÉNŐ IDŐ ELŐTTI KILÉPÉS KRITÉRIUMAI

Minden vizsgálati személynek joga van a vizsgálatban való részvételét bármikor, akár szóban is felfüggeszteni, anélkül, hogy elhatározását megindokolná. A vizsgálatból való kilépés miatt a betegeknek hátránya nem származhat a további orvosi ellátás során. A beteget fel kell világosítani, hogy a kilépést követően ellenőrző vizsgálatokon továbbra is részt vehet.

Saját elhatározásán túl a beteget ki lehet vonni a vizsgálatból súlyos vagy a beteg által nem tolerálható tünetek fellépése esetén, illetve klinikai állapotának jelentős rosszabbodása esetén. Amennyiben a vizsgálat során a betegnél olyan tünet, betegség, állapot jelentkezik, amely a vizsgálatba való bevonását egyébként meggátolta volna (lásd Kizárási kritériumok), a beteget azonnal ki kell vonni a vizsgálatból. A vizsgálatból való kivonás okát rögzíteni kell.

5. A VIZSGÁLAT IDŐ ELŐTTI BEFEJEZÉSÉNEK KRITÉRIUMAI

A nyert adatok felülvizsgálata, interim analízis végzése a vizsgálat idejében egy meghatározott betegszám (10 beteg) elérésekor történik, miután döntünk a vizsgálat esetleges idő előtti befejezéséről. Mivel az intervenció nem lehet toxikus, és csak a sebészeti beavatkozással járó általános szövődményeket hozhatja, a befejezés mérlegelése az intervenció hatékonysága alapján történik majd. Amennyiben szignifikáns eredményt az autotranszplantációval nem sikerül elérni az első 10 beteg esetében, és a petefészek működése egyik esetben sem áll vissza – tehát a vizsgálat nem hozza az elvárt eredményt – a vizsgálatot befejezzük.

6. A VIZSGÁLAT FINANSZÍROZÁSA

A vizsgálatba részt vevő betegek ellátásának a klinikai vizsgálat keretében felmerülő összes költségét teljes egészében a Versys Clinics – Humán Reprodukciós Intézet fedezi.

SZAKKIFEJEZÉSEK 

KEDVES LÁTOGATÓ!

A meddőség témájában böngészve számos szakkifejezés nehezítheti meg a pontos tájékozódást, ezért pácienseink kérésének eleget téve összeállítottunk az alábbi listát. Reméljük, hogy hasznos segítséget nyújtunk összeállításunkkal azoknak a pároknak, akik eldöntötték, hogy belevágnak a lombikbébi programba, de még csak a tájékozódás, információ gyűjtés fázisában vannak.

ABC sorrendbe szedtük azokat a kifejezéseket, amelyekkel a lombikbébi témában érdeklődők nagy valószínűséggel találkoznak:

adhézió: A méh és a bél összenövése

AHA (asszisztált hatching): Az embriót körbevevő burok, a zona pellucida mesterséges megnyitása a beágyazódás elősegítésére.

AIH (homológ inszemináció): Az inszemináció az előszelektált spermaminta méhnyakba vagy méhbe történő juttatása. Amennyiben egy gyermekre vágyó természetes úton nem fogan meg, mesterséges megtermékenyítést segítő eljárások segítségével vállalhat gyermeket. Ennek legkíméletesebb módja a férj, vagy élettárs spermával végzett inszemináció, amely során az inszeminációt végző szakember az ovuláció időpontját figyelembe véve egy fecskendő és katéter segítségével juttatja a méhüregbe a spermát, amely így a hüvely által képzett akadályon átjutva jó eséllyel sikeresen segíti a megtermékenyítést. Az eljárás után néhány óra pihenés javasolt, ezt követően a reménybeli édesanya hazatérhet otthonába.

Asszisztált hatching – lásd: AHA

biopszia: mintavétel

blasztociszta : Az 5. napos embriókra jellemző fejlettségi stádium, az embrió hólyagcsíra állapota.

ciklus monitorozás: A meddőségi problémával küzdő párok sokszor meddőségi központhoz fordulnak a sikeres gyermekáldás reményében. A szakemberek ekkor ultrahang és vérvétel segítségével kimutatható hormonális szint meghatározásának segítségével állapítják meg a az ovuláció várható időpontját. Az ovuláció várható időpontját követő órákban javasolt az együttlét.

drilling: A PCO laparoszkópos sebészi kezelésének módja, amelyet akkor alkalmaznak a szakemberek, ha a gyógyszeres kezelésre nem reagál a szervezet. Ilyen helyzetben műtétes terápia választandó. A modern nőgyógyászati irányelvek alapján a laparoszkópia a megfelelő eljárás. A műtét során a megnagyobbodott, fehér, dudoros petefészkeket a megvastagodott tokján keresztül több helyen coagulálják monopoláris tűelektróda, vagy CO2 lézer segítségével („drilling”, „golflabda technika”). Rövid, néhány perces beavatkozás, általában egy napos sebészeti ellátás keretén belül megoldható, a beteg a műtétet követő napon hazamehet panaszmentesség esetén. Ez a módszer gyors javulást eredményez, de hatása sokszor átmeneti, a gyermekvállalást egy éven belül érdemes időzíteni.

embrió: Megtermékenyített petesejt, amely megkezdi a sejtosztódást.

embriótranszfer (ET): Amennyiben a mesterséges úton megtermékenyített petesejtből néhány napos osztódást követően olyan embrió alakul ki, amely alkalmas a megtermékenyítésre, amely alkalmas lehet a beágyazódásra, akkor sor kerül az embrió visszahelyezésére az anyaméhbe. Az eljárás lényege, hogy a szakember hasi ultrahanggal meghatározza az embrió felhelyezésének optimális helyét, majd egy katéter segítségével felhelyezi az embriót az anyaméhbe. Az eljárás többnyire fájdalommentes, így nem igényel altatást.

endometriózis: Endometriózisról akkor beszélhetünk, ha a méhnyálkahártyaszövet a fiziológiástól eltérően a méh üregén kívül is fellelhető. Érintheti a női kismedencét, de súlyos esetekben akár a bélre, húgyhólyagra, illetve más szervekre is átterjedhet. Olyan nőgyógyászati megbetegedés, amely súlyos esetben jelentősen károsíthatja a termékenységet, emellett gyakran erős fájdalommal társul, amely elsősorban a menstruáció ideje alatt jelentkezik. A tünetmentesség elérésében többnyire a gyógyszeres fogamzásgátlás nyújt segítséget, gyermekvállalás esetén pedig általában minimál-invazív sebészeti eljárást javasolnak az endometriózis miatt meddőséggel küzdő nők számára.

endoszkópos sebészet: Olyan modern sebészeti eljárás, amely során a hasfal több kis bemetszésén keresztül történik a beavatkozás, a műtét optimális kivitelezésében pedig az eszközön elhelyezett apró kamerák segítik az endoszkópos specialistát.

ET: lásd – embriótranszfer

FET: Fagyasztott embrió transzfer, a korábbi ciklus- vagy ciklusokban lefagyasztott embriók, felolvasztás utáni visszaültetése az anyaméhbe.

fertilitás prezerváció: Olyan eljárások, amelyek segítik a termékenység megőrzését olyan betegségek esetében, amelyek csökkentik a sikeres gyermekvállalás esélyét. Férfiak esetében a legelterjettebb eljárás a spermafagyasztás, amely során a férfiak spermamintáját az erre jogosult intézetek lefagyasztják, majd fagyasztva tárolják. Nők esetében a legismertebb eljárás a petesejt, illetve embriófagyasztás, emellett Magyarországon mostantól elérhető a petefészekszövet fagyasztásos technológia is.

herebiopszia: Férfi meddőség, illetve ejakulációs problémák esetében a szakemberek felajánlják a herebiopsziát, amelynek lényege, hogy a heréből altatásban mintát vesznek a szakemberek. A sebészeti eljárás segítségével esély nyílik arra, hogy a szakemberek a mintavételből nyert szövetekből életképes spermiumot nyerjenek a mesterséges megtermékenyítéshez.

hiszteroszkópia: A méhüreg tükrözése. A beavatkozás során egy optikai műszert ún. hiszteroszkópot vezetnek át a szakemberek a hüvelybemeneten és a méhnyakcsatornán keresztül a méhbe, melyet gáz vagy folyadék bejuttatásával kitágítanak. Így az optikai műszer segítségével a méh belső felületét és a méhnyálkahártyát pontosan és alaposan megvizsgálhatják. A hiszteroszkóp segítségével speciális műszereket (kisebb fogókat, csipeszeket) juttathatnak a méhbe, melyekkel könnyen és fájdalommentesen vehetnek szövetmintát mikroszkópos vizsgálathoz. A diagnosztikai tükrözéssel egyidejűleg kisebb beavatkozásokra (polipok vagy kisebb miómák eltávolítására) is sor kerülhet.

hydrosalpings: Folyadék tartalmú, tágult petevezetőt jelent. A hydrosalpings a petevezető maradandó károsodása, mely mindig következményesen alakul ki. A kialakulás oka általában kismedencei gyulladás után létrejött hegesedés, gyakran Chlamydia fertrőzés. Az okok között szerepelhet még hasi összenövések, endometriosis. Nemritkán két oldali formája figyelhető meg.

ICSI (intracitoplazmatikus spermium injektálás): A férfi meddőség kezelésére kifejlesztett eljárás. Az előszelektált spermamintából egyenként kiválaszott spermiumok petesejtbe való juttatása mikromanipulációs pipetta segítségével.

implantációs ablak: Az az időszak, amikor a méhnyálkahártya állapota a legoptimálisabb az embrió beágyazódása szempontjából.

inszemináció: lásd AIH, AID

ivarsejt donáció: A meghatározott törvényi kereteken belül a férfiaknak és a nőknek egyaránt lehetőségük nyílik arra, hogy ivarsejtjeiket mesterséges megtermékenyítés céljából felajánlják egy gyermekre vágyó férfi, vagy nő számára.

IVF (in vitro fertilizáció): testen kívüli termékenyítést segítő eljárások gyűjtőneve.

laparoszkópia: Egy endoszkópos műtéti technika, amikor a hagyományos hasmetszés helyett a bőrön ejtett apró metszéseken keresztül bevezetett eszközök segítségével lehet a hasüregben operálni, vagy egyes betegségeket diagnosztizálni. Az eljárás célja azonos a hagyományos sebészeti technikákkal, de a behatolás eltérő volta miatt igényel speciális felkészültésget mind tudásban, mind a műszereket tekintve. A minimál invazív technika alklamzása gyorsabb gyógyulást, jobb kozmetikai eredményeket jelent.

laparotómia: A hasfal megnyitása sebészeti eszközökkel. Mára a laparotómia helyett (amennyiben az meghatározott diagnózis esetén kivitelezhető)többnyire laparoszkópiát javasolnak a szakemberek, amely jóval kíméletesebb és hatékonyabb sebészeti eljárás.

méhűri polip: Méhpolyp (méhtest polyp, polypus endometrialis). A méh üregben kialakuló polip jóindulatú növedék, amely a méh nyálkahártyájának a méhűr felé bedomborodó túltengése. Ritkán méhtestrák kialakulhat belőle. Általában a menopauza körül fordul elő. Kialakulásának oka ismeretlen, feltételezések szerint hormonális, illetve gyulladásos folyamatokra vezethető vissza. Tünetei lehetnek rendszertelen hüvelyi vérzés, hüvelyfolyás, közösülés utáni vérzés, erős menstruációs vérzés.

minimál-invazív sebészet: Lásd: endoszkópos sebészet

mióma: Myoma (leiomyoma uteri, fibroid). A méhizom jóindulatú daganatos elváltozása, ami simaizom sejtekből épül fel. Sokszor többgócú, kemény, gömbszerű elváltozások képében figyelhetők meg, mely a méh falában az egészséges izomszövettől jó elkülönül. A női szervezet egyik leggyakoribb jóindulatú betegsége. Általában a fogamzóképes korban alakul ki, de menopauza után is fennállhat. Az esetek nagy része 40-50 éves korban fordul elő, a nők kb. 25%-át érinti. Amennyiben magától nem szívódik fel többnyire minimál-invazív sebészeti eljárást javasolnak a szakemberek, amely a későbbi sikeres gyermekvállalás esélyét is nagy mértékben növeli.

onkofertilitás: Rákos megbetegedéssel küzdők termékenységének témaköre.

OPU: Lásd tüszőpunkció

PCOS: Polycystás ovarium syndroma (PCOS, Stein-Leventhal-syndroma). A betegség egy összetett hormonális rendellenesség és endocrinológiai zavar. Nevét a petefészket érintő elváltozásról kapta, de nem tisztán nőgyógyászati betegségről van szó. Vezető tünetek közé tartoznak az elhízás, fokozott szőrzetnövekedés, pattanásos bőr. Nőgyógyászati panaszok közé tartozik a menstruáció rendszertelensége, vagy kimaradása és a meddőség. A szénhidrát és a lipid anyagcsere zavara is megfigyelhető, a szervezetben magas inzulinszint mellett inzulin rezisztencia áll fenn. Jellemző a férfi nemi hormon (androgén) túlsúlya. Kialakulásának oka ismeretlen, nagyon gyakori betegség, a fejlett országokban egyes adatok szerint a nők kb. 10%-át érint

PGD: Preimplantációs genetikai diagnosztika, az embrió a méhüregbe történő visszahelyezése előtt végzett diagnosztikai eljárás, amely segít meghatározni, hogy az embrió hordoz-e bizonyos genetikai rendellenességeket.

PGD micro-array CGH: Az egyik legmodernebb preimplantációs genetikai vizsgálat, amely lehetővé teszi azt, hogy még az embrió beültetése előtt megvizsgálják, hogy az embrió tartalmaz-e kromoszóma számbeli, ill. durva szerkezeti rendellenességeket.

PICSI (Pre-szelektív ICSI): Az beinjektálás előtt a spermiumok egy speciális petricsészébe kerülnek, melyben hiarulonsav van, az a kémiai anyag, amely a petesejt burkán is megtalálható, az életképes spermium kötődni képes hozzá. Így kerülnek kiválasztásra azok a spermiumok, amelyek a leginkább alkalmasak a mesterséges termékenyítésre.

TESE: Lásd: herebiopszia

Tüszőpunkció: Altatásban végzett eljárás, amely során a meddőségi specialista az ultrahangos kép alapján egy tű segítségével kinyeri a petesejteket tartalmazó tüszőfolyadékot az érett tüszőkből.

zona pellucida: A petesejtet körülvevő burok.

Bízunk benne, hogy összeállításunk sokaknak jelent segítséget a tájékozódáshoz.
Sok sikert kívánunk a családalapításhoz!