Laparoscopia (LSC)
Laparoszkópia: a diagnosztikus laparoszkópia során a kismedencében és a hasüregben lévő szervek közvetlenül megtekinthetők egy laparoszkóp nevű optikai eszköz segítségével. A beavatkozás első lépéseként egy vékony tűt (Veress-tű) vezetünk a hasüregbe, melyen keresztül szén-dioxid gázt töltünk, így a hasüreget a gázon keresztül tekinthetjük meg. A műtét végén a szén-dioxodot kieresztjük a hasüregből. Ennek ellenére egy kis mennyiségű gáz visszamaradhat, mely a hasüreg felső részében, a vállban vagy a nyakban fájdalmat okozhat a rekeszizom (ez egy, a tüdő alatt elhelyezkedő izom) ingerlése miatt. A szén-dioxid betöltése után a tűt eltávolítjuk, és a köldökben vagy az alatt ejtett kis (1,2-1,5 cm) nyíláson keresztül egy hegyes eszközt – trokárt – vezetünk be a hasüregbe; ennek hüvelyén keresztül helyezzük be az optikát (a laparoszkópot). Ezután két vagy három kis metszést (1-2 cm) ejtünk a hasfalon (a szeméremszőrzet felső határa fölött), hogy ezeken keresztül helyezzük be azokat a műszereket, melyek a hasüregi szerveken történő manipulációhoz szükségesek. Az ezek után következő lépések attól függenek, hogy a műtét első részében mit találtunk a hasüregben. Ha semmilyen kóros elváltozás nincs, az eszközöket eltávolítjuk. Ha az orvos megítélése szerint a kezelés ugyanazzal a laparoszkópos eszközzel folytatható, a talált elváltozást megpróbálja meggyógyítani (megoperálni).
Az operatív lapaoroszkópia olyan műtéti eljárás, melynek segítségével az endometriózis, petevezető- és petefészek-elváltozások (összenövések, egyes jóindulatú daganatok), miómák, méhen kívüli terhesség, bizonyos méhet érintő elváltozások megoldhatók; ehhez további eszközöket kell a hasüregbe helyezni a fent leírt kis hasfali segédmetszéseken keresztül.
Laparotomia: a laparotomia olyan, nagy műtétnek minősülő beavatkozás, melyhez a hasfalon egy 7–15 cm-es metszést ejtünk, s így lehetővé válik a kismedencében elhelyezkedő szervek közvetlen ellátása. A behatolás lehet függőleges vagy vízszintes irányú. Az elhatározás, hogy laparotomia útján végzünk el egy műtétet, rendszerint már a műtét megkezdése előtt megtörténik; lehetséges azonban, hogy a diagnosztikus laparoszkópia során talált betegség természete kívánja meg a laparotomiára történő áttérést, vagy egy esetleges szövődmény teszi azt szükségessé.